Rögtön elalszom

gépelés közben, de muszáj most gyorsan ideírnom ezt a napot, különben
különben
különben
...nem lesz ideírva:)

Na az úgy volt, hogy mentünk ma az "elevenparkba", ami egy disznó nagy játszóház. Sejtettem is, hogy a nagysága, meg a vasárnap délutánság miatt zoral lesz, de erre nem számítottam.

Nem is csak mi mentünk, hanem elhívtuk az Andikát és Gébriel Garvazsombort, a kisfiát, valamint csatlakozott hozzánk a Kata is, K. Matyival, aki a Fx legeslegjobb barátja. Mindezek mellett pedig úgy alakult, hogy a 3. sz. unoka és jóbarát, Vilmoska is velünk jött.

Már elindulni sem volt egyszerű, de ezt most nem részletezem. Aki indult már el sok gyerekkel bárhova télen, az tudja, hogy mire gondolok. Ment a variálás, ki hova üljön, stbstbstb.

A játszóház hatalmas volt, de nem ez volt a kiakasztó, hanem hogy dugig tele is volt gyerekkel, akik mind hangokat adtak ki, ki-ki vérmérséklete szerint, valamint a kísérőik sem csendben üldögéltek. Mindezen hangok olyan alapzajt eredményeztek, ami hosszú távon kiakasztó volt, rövid távon nemkülönben. Az összesen 5 gyerek ötfelé rohangált boldogan (ja nem mind, mert Pál inkább csak velünk üldögélt, kivéve amikor....), ők állati jól érezték magukat, és végülis mi is, mert ordítva beszélgethettünk, hurrá.

Az alapzaj miatti problémámhoz még hozzájött, hogy 3 gyerekre kellett figyelnem folyamatosan, személyes adottságaim miatt (amitcsak lehet, előre tervezek folyton) permanensen frusztrálódva, a szélrózsamindenirányában szanaszét rohangáló felügyeltek miatt,..............

AAAAAAAAAAAAAAAAAAAA

A Pálról csak annyit, hogy a verbális képességei, közelebbről még mindig a beszédértés soványsága miatt, nos hááát nem igazán neki valók ezek a helyzetek egyelőre. Konkrétan volt itt ien kis dodzsemszerű áramos autós pörgés, amit a mi Palink szeretett volna kipróbálni. Az első akadály az volt, hogy sorban kellett állni, magyarul várni kellett. Nnna azt a Pali nem tud, nem is érti mi az, így nyilván elkezdett bemászni a korlátok között a rohangáló autók felé. Amikor ezt megakadályoztam, jött a köv. akadáály---4 éven felülieknek. Erre elmentünk a Tidiért, aki nagy fejcsóválva szájhúzogatva jött. Nagy nehezen sorra is kerültünk, szólt a kiscsaj, hogy lehet rárontani az autókra---a Pál terrrmészetesen egy olyan autót szeretett volna, ami a pálya szélén állt--nem véletlenül. Akkor ezt elmagyaráztam, elhelyeztem Tidink mögé, erre nem---nem akarta mégsem-----kivittem---mégis akarta---bevittem, Tidi mögé helyeztem, karjait Tidi derekára kulcsolva - -toporzék, nem nem nem.

AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA

Ja, meg voltak nagyon szuper járgányok, az egész helyen mindenhol ezekkel tekertek az ifjak. Ezeket zsákmányolni lehetett és kellett. Egy ízben szereztem egyet Pálnak, nosza, próbálja ki.. de nem ment...és Pali, a kudarcélményekre nem adekvát reakciókat mutat, khm ugye, és tehát akkor sikongatott fülsértően (ah, abban a zajban persze ez már tökmindegy is volt nekem), ill. felrúgta a járgányt és ütlegelni kezdte.

Zárásképpen megvolt az "elhagytam a kistáskámat, minden iratommal" fíling, hála Fpapának, aki ugyan vitte magával a kistáskát, azonban otthagyta az öltözőben, olyan helyen, ahol én nem is kerestem, mert már azt sem tudtam, hogy ő odahozta, nemhogy azt tudtam volna, hogy ott hova rakta...

AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA

Azon vettem észre magam, hogy amikor Fpapa hazafele vadul bizonygattahogy őő aztán semmi pénzért sohade soha többetide benem teszia lábát, akkor tulajdonképpen egyetértettem vele.

Még most sem tértem magamhoz. De meg kell jegyeznem, hogy a gyerekeknek az egy mennyország, az tuti:) Fx mondta:)))