2011. november 20., vasárnap

Na most itten

vasárnap van, és nyugalom, és béke. Fpapa a legújabb neilgaiman könyvvel, én a blogspottal, Pál Cody parancsnokkal, Fx egy doboz tiltott gyufával (már rászóltunk) üti el az időt, míg a kaja házhoz jön. Fruzsina alszik.

Cody parancsnok egy tíz centis klónbábu, levehető sisakkal, a Clone Wars c. sorozatból, amit - kétségek nincsenek - nem kellene egy 2.5 éves kisfiúnak néznie. De nézi, és amikor nem nézi, akkor Codyval jönmegy és nézegeti és leveszi, felrakja a sisakját, igazgatja a fejét, nna ieneket csinál. Cody, a feketeruhás Luke Skywalkerrel (akinek már nna olyan műkeze van) egy komoly lecsukhatós füstölőtartóban lakik, ez a tartó is mindig szem előtt van. Mármint Pál szeme előtt. (a füstölőtartóval együtt azért kicsit vámpíros a fííling)

Mióta kivették a manduláját, azóta tényleg elkezdett beszélni - mi meg csak figyelünk. Tuti nem véletlen, hogy két nappal a kórházból való távozás után hirtelen megjelentek a 3szavas mondatok (a leggyakoribb - ez az enyém/nem kérek banánt---igaziból: eza enyééém/e kér ba, de én értem!), meg most már nem csak Fpapának magyaráz (whatta kiváltság!), hanem már mindenkinek.
Meg kell zabálni:)


2011. november 17., csütörtök

A Műtét

is megvolt...háááát tényleg nem volt egy nagy durranás, de ezt már csak utólag állapítottam meg, ehelyt. Mert ott...nos...ott szééné paráztam magam, minden egyes lépésnél.
Megérkeztünk-
addig paráztam hogy elkésünk
behívtak-
paráztamhogy nem lehet műtét, mert
nem jók az eredmények
vagy
nem jó az állapota
nem volt meg egy eredmény
branülbekötés (ááááá acsúcspara!!!), majd vérvétel, le a vérrel, nyom hagyása a dolgozókban (nehogy csak úgy letegye anyuka az ablakban, ahogy mondják, mert akkor sose lesz kész...)
várakozás
Pál játékainak szétosztogatása
Majd eredmény okés
fel az osztályra
idegbetegen majnem-összeveszés Margó nővérrel
majd "bátorító szörp" bevétele
(durva koktél volt az)
Pál tenyérnyi pupillákkal trippen a folyosón a festmények közreműködésével:))))
majd le a műtőbe, ahol Fpapa karjaiban megkapta a valamit, amitől 3 másodperc alatt kiütődött.
negyed óra múlva már vissza is került a Pál---
aludt és aludt és aludt
ivott
és aludt és aludt
majd felkelt, és onnantól semmi nem mutattahogy műtét volt, csak egy kisfiú látszott, akinek feltett szándéka, hogy ízzé porrá omlasztja az alábbi életszerű szabályrendszert:
a friss mandulaműtétes kisfiú ne:
kiabáljon
szaladgáljon
ugrabugráljon
üvöltözzön
sírjon
hajtsa le a fejét (autóihoz).

És ráadásul a szaladgálás közben folyton min. egy, de inkább több orvosba ütköztünk:(
És most mindegyik itthon van velem, és holnap befejeződik a galériaprojekt is. Gábortól kaptunk egy határ kimustrált billentyűzetet, így a galéria-űrhajó rém élethű leszen:)))

2011. november 10., csütörtök

Megvolt a vérvétel -

- nem is volt annyira gáz. Odataxiztunk a Palival (VWpassat), néma sofőr, közlékeny anyuka kombóban. Kikászálódtunk a Jánoskórházban, majd megérkeztünk a Káoszba, merthogy az orrfülgége szakrendelésen nem egyszerűen volt zavaros a helyzet. Jelen voltak az aznap műtendők, jelen voltak az aznap anesztes-vizsgálandók és némi ambuláns betegek is voltak.
Pál jól viselte az ajtón kihallatszó kétségbeesett gyereksírást, mondjuk nem nagyon akart a hostessekkel színezgetni mesefigurákat, ezt annak tudtam be, hogy titkon azért sejti, hogy nem reggelizni jöttünk vagy iesmi:))))
aztán vizsgálta a doki (Zaránd) - rendben
aztán az anesztes néni - rendben
aztán három felnőtt kellett hozzáhogy a vér levevődjön (...) Páltól, de mikor mondtamhogy Pál gázos, egy szó nélkül elhitték és hívtak még valakit lefogni őt:)) ez azért nálam jó pont;)
és aztán mondta is a csaj (vérvevő), hogy "na ezt tényleg nem tudtam volna egyedül megcsinálni..." NA UGYEHOGY GÁZOS??? Láttam az aznapi műtéteseket - soksok rettentő bátor gyereket, rettentően betojt felnőttekkel:))))
aztán még elüldögéltünk, az anesztesre várakozva egy félórát, majd haza ismét takkerrel. Ismét szótlan takkerbácsi, de ezúttal szótlan-megszeppent anyuka:(

2011. november 6., vasárnap

Basszuskulcs, hadd hiperventilláljak máááár...

hadd hadd hadd...
itt ez a francos orrmandulaműtét:( nagyon nagyon parázok, szerintem kb. annyira leszek beszarva, mint amikor szülni mentem, ha nem jobban.) Persze mindenhol írják az ezen a dolgon már átesett szülőtársak, hogy kis halál az a 20 perc, amíg bent van a műtőben, de sajnos nekem már most ez a még egy hét is kis halál lesz, érzem.
Nem beszél, nem ért sokmindent, így hiába mondom el minden este, mint egy zsolozsmát, hogy: Pál, megyünk a kórházba, ahol a kedves dr bácsikmajd kiveszik a zorrmanduládatés utánamár nemlesz semmi baj....ha egyszer nem érti?! és ott fog majd meglepődni, hogy szurkálják, és fáj, és ienek....jajjj.neeeeeeeeeeeeeeee.
nade fel a fejjel, mondogatom magamnak
majdcsak túlleszünk ezenis...hiszen azon is már majdnem túlvagyunk, ahogy ez a gyerek született...
csakhááát ugye most nem lehet majd mutatnihogy izgulok, hanem nagy erős anyának kell majd lenni, aki nyugodt, aki meg van győződve a dolgok olyatán helyességéről, nevezetesenhogy az jó, ha branült kap a Pál
az is jó, ha elaltatják őtet
az is jó, ha a torkában matatnak 20 percig
minden jó, és nem kell félni, mert anya ott van és nyugodt...
aha
viszek valeriánát, vagy pálinkát, hehe vagy...vagy...vagy...
ISTENKE, MOST KELL, HOGY VIGYÁZZ RÁNK, JOBBAN, MINT VALAHA:)

2011. november 4., péntek

Egy perc, ami

nyugodt, a feladat az alatt írni le mindent, amíg még tuti a csend---na de ien is ritkán van áááám...
Mostan túl vagyunk egy nagyon mozgalmas héten, itthon volt mind a 3 gyerek. Oviszünet, ill. bölcsikényszerszünet van.
Voltak a grafitisek egyszer, lealapozni az űrhajó-galériát, ma meg a Gyula volt (a mi saját, külön bejáratú problémamegoldónk), és megoldotta az elmúlt hónapok során felgyűlt problémáimat. Ieneket, hogy:
  • megcsinálta a Pali szobájában a falvédőt
  • megcsinálta a Barbara által festett lámpát ugyanoda
  • megcsinálta a kinti teregetőmet
  • kitalálta és lediktálta mitkellvegyek a madáretetőhöz (csigákkal ideodahúzható kellhogy legyen Fáncsi a cica miatt. de annyira szép és sok madár jár ide, hogy egy nagyon kedves nőrokon unszolására és kedvéért, meg persze a magunk örömére elintézem, ha addig élekis)
  • vágott fát, aprót is
  • és felpakolta a galériára a felesleges dolgokat.
Nnna ieneket:)))) Fpapa ienekre egyáltalán nem ér rá, sosem, szegény. Most reformot tervez ezügyben, de egyelőre csak arra van lehetőség, hogy elküldjük valamikor kialudni magát valahova. Azt sejthetitek, hogy itt nem lehet....van itt egy kislány, Fruzsina Muzsina, aki pontban 6kor éles váltást hajt végre, alvásból kurjongatásra vált, és innentől kezdve csak akkor hagyja abba a vidámkodást egy pillanatra, míg berakok egy cumit a szájába, de ez is csak addig tart, amig egyenes vonalba, iszonyú ügyesen (és továbbra is vidáman) ki nem köpi:)))))
És akkor még nem említettem a műtét előtt álló Pált, aki szintén nem fokozatosan ébred fel, nanáhogy nem.

A műtét az para, főleg, mert arra is, meg előtte egy héttel a vérvételre is éhgyomorra kell majd menni, azaz KAKAÓMENTESEN. Pál a reggeli kakó elfogyasztása nélkül nem kezelhető, azaz majd most kiderül. De jó lesz:(
De nem hergelem magam, nem kell magam hergelnem, nem kellene magam belehergelnem, nem, neeem:)