A Story

Most van csak időm meg kedvem leírni a történetet, hogy hogy is esett meg velünk a kis Pál
vagy Kispál
érkezése
mindenki gyönyörteljes rémületére:)

Szóval úgy volthogy 28-án bementünk reggel 9re a Jahnba, hogy akkor ott még a délelőtt foly. meglesz a Baba. de ehelyett sokat várakoztunk (mi bent a szülőszobán, a Nagymama a folyosón) már a Baridoki is ottvolt, de mi csak vártunk és vártunk. közben bekötötte egy nagyon kedves nőci a zinfúziótmeg minden ilyen előkészítést megejtett rajtam. Fpapa hülyeségeket beszélt, valamint fényképezett (majd felrakom a képeit, amelyeket ezekben, a drámát megelőző pillanatokban készített gyanútlanul).
aztán f2kor bementem a hűtőbe (valamiért erre rájár a szám:)
és 14:17kor kiemelték a Kispált.
ekkor kezdődtek a bajok. mert a 4200 grammos KP nem volt hajlandó semmire, ami egy kiemelt babától vagy egyáltalán egy babától elvárható. nem lélegzett, nem volt túl sok keringése, és a színe egyenesen rémes volt. visszahozták nekem, és megsimogattam, majd megkérdeztem a csajtól, hogy: a babával minden okés? erre a csaj valami olyasmit mormogotthogy el kell vinnie melegíteni, és elhúzott. na akkor én már éltem a gyanúperrel ösztönös alapon hogy itt valami nagyon nem rendes---és megkértem a műtét végét jelző orvosomathogy nézzen utána a dolognak. amikor kitoltak a műtőből, 3 ember várt, Fpapa, Nagymama és Baridr, Baridoki közöltehogy Kispál "kissé nehezebben adaptálódik, mint az szokásos, nemsokára lejön az orvosa, és referál".
na erről csak annyit, hogy mielőtt kiengedtek minket az intenzívről múlt kedden, előző este az a nővér volt ügyeletes KP-nél, aki aznap is ottvolt, amikor ez az egész történt. ő mondta, hogy a "kissé nehezebben adaptálódik" az konkrétan azt jelentette, hogy fél óráig küzdött az egész intenzív személyzete KP-ért, és igenis nagyon izgultak, hogy egyáltalán megmarad-e. ennyit a francos orvosokról.
amíg lejött a doki 5kor (5kor!!!!!!!!!!!), addig nagyon érdekes szitu volt, mert ültünk/feküdtem rémülten és összezavarodva a műtéttes őrzőben körülöttem a másik két résztvevővel. Fpapa szabályosan meg volt fagyva, és szegény, én őt küldözgettem infóért. egyszer fel is ment, és kihívta az éppen KP-ért küzdő teamből a dokinkat, hogy "ő egy aggódó apa" mire a doki közölt5ehogy ő meg egy aggódó orvos, és emiatt ildomos lenne, ha egy időre még békén lehetne ő hagyva...
az okokról meg annyithogy az nem derült ki sajnos, vagy hála az égnek, nem tudjuk, hogy a mi Palikánk mi a fészkes francot gondolt, amikor így elhagyta magát, csak tippeink vannak:

Jesszusom, ezek lennének a szüleim????tipli, öregem, amíg lehet...
vagy
Te jó ég, micsoda lerobbant hely....
vagy
nem jut eszembe több jópofaság:(

borrzasztó volt, nem láttam egy napig, nem foghattam meg csak szombaton, meg ienek. Közben tejgyárrá alakultam kizárásos alapon, mert mást nem tehettem Palika érdekében, csak szállíthattam a friss házitejemet, ez volt a mi anya-fia kapcsolatunk kezdete:)
aztán szombaton felköltöztem hozzá, egy egyágyas szobába
ahol csak azért nem estem súlyos depresszióba, mert rátermett nő vagyok, nem egy hisztérika.

és az egyik, piros csíkos hajú nővért meg csak azért nem takartam be alaposan, mert szociális lény vagyok, nem egy ősasszony, bár a határok bizonyos esetekben sajnos másodpercekre elmosódnak olykor, hrrrrrrrrrrrrr
mert képzeljétek, ezen a koraszülött csecsemőkkel foglalkozó osztályon sikerült belefutnom egyrészt egy orvosba, aki nem volt képes világosan beszélni, de ilyen többb van, szóval szóra sem érdemes, de plusz ebbe a ........ (fütty) nővérbe, akinek az volt a perverziójahogy hány anyukát tud kiakasztani egy szolgálat alatt basszuskulcs. Ilyet!

De mostan már Palika jól van, s bár béreltünk egy légzésfigyelőt neki, de asszem hálistennek nem volt sok értelme. Mondjuk van paráznivaló elég, legalább azon nem parázokhogy KP hirtelenváratlanmegmagyarázhatatlanul...stbstb. összességében remélemhogy nem lesz több hasonló váratlan gondolata KPnek:))))