Ahogy fent, az idei karácsony kicsikét sűrűre sikeredett. Jelenleg a 2 kicsi
alszik (ki-ki a saját betegségével küzdve), a nagyfiúk meg úton vannak, így
történhet az meg egyáltalán, hogy időm blogot írni enged...
21én buli volt nálunk az új, Halacska-csoportos barátainkkal. Az ebből
éledező Fpapa volt a (nem!) segítség, amikor Fx 22én reggel bejelentettehogy
fáj a hasa. Még egy másfél óra kellett, hogy leessen, hogy pont ott és pont úgy
fáj neki, mint a vakbélnél, és indult is karácsonyi túlélőtúra. (Ja
közben a Fruzsikának ezer foga jön egyszerre, gyulladt a mandulája, nyűgös,
mint a fene, stbstb, és ez akkor is így volt, sőt, ígyebbül!)
Szóval 22én először gyalog, majd másodszor már Fpapával, autóval mentünk az
ügyeletre, és másodikra ott is fogtak. Fxnek fájt a hasa, aztán, mire észbe
kapott, már a keze is fájt, ahol branült kötöttek be neki, és amin máris
elkezdett csepegni az első infúzió. Meg aztán még egy… nem megyek (nagyon) bele
a részletekbe, a lényeg, hogy a Szenteste Fx-et meg engem is a János kórházban
talált, huh.
25én engedtek el minket, a végén már a határán voltam annakhogy azt mondjam
a Gyereknek, hogy „b+, nem mondd annak a dokinak, hogy kicsit fáj, mert jövő
ienkor is ittleszünk”, de nem mondtam. Hősiesen.
Aztán pár napig egészségügyi (viszonylagos) béke következett, majd
Szilveszter, amelyet ismétcsak az új, Halacska csoportos barátainkkal
töltöttünk. A buli eszement jó volt, főként a gyerekeknek, de nekünk is.
Csináltunk kutatást telefonosat; igen, azóta az összes résztvevő gyermek beteg,
nemcsak a mieink.
De a mieink nagyon. Már most (amikor írom ezt), most már a vége köv. ennek a
szívástengernek, így nyilván viccesebbnek látom a múltat, mint amennyire
kacagtatónak éreztem, amikormég jelen volt, de mindegy.
Én vagyok a hibás, mert múlt hét szerdán csak 2 gyerekkel mentem Tanhoz,
ebből mindig baj van. Tudtam is, de őszintén kíváncsi voltamhogy még mindig
van-e ez a törvényszerűség. Hát van.
Előszöris Tan megállapította, hogy a Fxke bronchitiszes, uuuu király, éshogy
a kis Fruzsinszkának pöttyös a torka, ami szintén hurrá (csakmert karácsony
előtt is pont ez volt, szal semmisem változott, fasza).
Aztán, Murphy jegyében Pál hajnal 2kor belehányt az ágyunkba (nanáhogy nem a
sajátjába), és elkezdődött a fosóshányós vonal is ebben az egészségügyi Odüsszeiában. Innentől kezdve egy hétig be voltam velük zárva a lakásba, és hol
ez, hol az hányt, fosott, köhögött irtózatosan, ment fel a láza, fájdult meg a
hasa, a füle, a a a a a a …..Kiderült, hogy Fruzsenszka minden, kicsit rosszabb
izű gyógyszert kiköhhent nőiesen, hogy a Fx nem bírja bevenni a Smectát, hogy
Pál egy kiscica, akit Miamúnak hívnak, hogy a suliban félévzáró dolikat írnak
éppen, és sokat kellene itthon tanulnom a kis szőke herciggel, hogy hogy hogy….
Most már jobban vannak, hála az égnek. Igencsak ideje volt.
És végül, de abszolute nem utolsósorban meghalt Jancsi bácsi, asszem 22én.
Nagyon odavágott ez is a Karácsonyi Hangulatomnak. Még mindig csak ízlelgetem a
tényt, hogy nincs többé, hogy örökre elaludt
:( Kivételesen, minthogy dec.
17ig 2,5 hétig úgy dolgoztam, hogy a Fruzsen addig Erzsinéninél és
Jancsibácsinál dekkolt, így ezúttal nem kell belehalnom az érzésbe, hogy nem
ölelgettem vkit eleget, mielőtt elment. Jááááj de akkoris! Ő tehát a második,
apám után
:(