Sűrű Napok

Ahogy fent, az idei karácsony kicsikét sűrűre sikeredett. Jelenleg a 2 kicsi alszik (ki-ki a saját betegségével küzdve), a nagyfiúk meg úton vannak, így történhet az meg egyáltalán, hogy időm blogot írni enged...
21én buli volt nálunk az új, Halacska-csoportos barátainkkal. Az ebből éledező Fpapa volt a (nem!) segítség, amikor Fx 22én reggel bejelentettehogy fáj a hasa. Még egy másfél óra kellett, hogy leessen, hogy pont ott és pont úgy fáj neki, mint a vakbélnél, és indult is  karácsonyi túlélőtúra. (Ja közben a Fruzsikának ezer foga jön egyszerre, gyulladt a mandulája, nyűgös, mint a fene, stbstb, és ez akkor is így volt, sőt, ígyebbül!)
Szóval 22én először gyalog, majd másodszor már Fpapával, autóval mentünk az ügyeletre, és másodikra ott is fogtak. Fxnek fájt a hasa, aztán, mire észbe kapott, már a keze is fájt, ahol branült kötöttek be neki, és amin máris elkezdett csepegni az első infúzió. Meg aztán még egy… nem megyek (nagyon) bele a részletekbe, a lényeg, hogy a Szenteste Fx-et meg engem is a János kórházban talált, huh.
25én engedtek el minket, a végén már a határán voltam annakhogy azt mondjam a Gyereknek, hogy „b+, nem mondd annak a dokinak, hogy kicsit fáj, mert jövő ienkor is ittleszünk”, de nem mondtam. Hősiesen.
Aztán pár napig egészségügyi (viszonylagos) béke következett, majd Szilveszter, amelyet ismétcsak az új, Halacska csoportos barátainkkal töltöttünk. A buli eszement jó volt, főként a gyerekeknek, de nekünk is. Csináltunk kutatást telefonosat; igen, azóta az összes résztvevő gyermek beteg, nemcsak a mieink.
De a mieink nagyon. Már most (amikor írom ezt), most már a vége köv. ennek a szívástengernek, így nyilván viccesebbnek látom a múltat, mint amennyire kacagtatónak éreztem, amikormég jelen volt, de mindegy.
Én vagyok a hibás, mert múlt hét szerdán csak 2 gyerekkel mentem Tanhoz, ebből mindig baj van. Tudtam is, de őszintén kíváncsi voltamhogy még mindig van-e ez a törvényszerűség. Hát van.
Előszöris Tan megállapította, hogy a Fxke bronchitiszes, uuuu király, éshogy a kis Fruzsinszkának pöttyös a torka, ami szintén hurrá (csakmert karácsony előtt is pont ez volt, szal semmisem változott, fasza).
Aztán, Murphy jegyében Pál hajnal 2kor belehányt az ágyunkba (nanáhogy nem a sajátjába), és elkezdődött a fosóshányós vonal is ebben az egészségügyi Odüsszeiában. Innentől kezdve egy hétig be voltam velük zárva a lakásba, és hol ez, hol az hányt, fosott, köhögött irtózatosan, ment fel a láza, fájdult meg a hasa, a füle, a a a a a a …..Kiderült, hogy Fruzsenszka minden, kicsit rosszabb izű gyógyszert kiköhhent nőiesen, hogy a Fx nem bírja bevenni a Smectát, hogy Pál egy kiscica, akit Miamúnak hívnak, hogy a suliban félévzáró dolikat írnak éppen, és sokat kellene itthon tanulnom a kis szőke herciggel, hogy hogy hogy….
Most már jobban vannak, hála az égnek. Igencsak ideje volt.
És végül, de abszolute nem utolsósorban meghalt Jancsi bácsi, asszem 22én. Nagyon odavágott ez is a Karácsonyi Hangulatomnak. Még mindig csak ízlelgetem a tényt, hogy nincs többé, hogy örökre elaludt:( Kivételesen, minthogy dec. 17ig 2,5 hétig úgy dolgoztam, hogy a Fruzsen addig Erzsinéninél és Jancsibácsinál dekkolt, így ezúttal nem kell belehalnom az érzésbe, hogy nem ölelgettem vkit eleget, mielőtt elment. Jááááj de akkoris! Ő tehát a második, apám után:(