Egy perc, ami

nyugodt, a feladat az alatt írni le mindent, amíg még tuti a csend---na de ien is ritkán van áááám...
Mostan túl vagyunk egy nagyon mozgalmas héten, itthon volt mind a 3 gyerek. Oviszünet, ill. bölcsikényszerszünet van.
Voltak a grafitisek egyszer, lealapozni az űrhajó-galériát, ma meg a Gyula volt (a mi saját, külön bejáratú problémamegoldónk), és megoldotta az elmúlt hónapok során felgyűlt problémáimat. Ieneket, hogy:

• megcsinálta a Pali szobájában a falvédőt
• megcsinálta a Barbara által festett lámpát ugyanoda
• megcsinálta a kinti teregetőmet
• kitalálta és lediktálta mitkellvegyek a madáretetőhöz (csigákkal ideodahúzható kellhogy legyen Fáncsi a cica miatt. de annyira szép és sok madár jár ide, hogy egy nagyon kedves nőrokon unszolására és kedvéért, meg persze a magunk örömére elintézem, ha addig élekis)
• vágott fát, aprót is
• és felpakolta a galériára a felesleges dolgokat.

Nnna ieneket:)))) Fpapa ienekre egyáltalán nem ér rá, sosem, szegény. Most reformot tervez ezügyben, de egyelőre csak arra van lehetőség, hogy elküldjük valamikor kialudni magát valahova. Azt sejthetitek, hogy itt nem lehet....van itt egy kislány, Fruzsina Muzsina, aki pontban 6kor éles váltást hajt végre, alvásból kurjongatásra vált, és innentől kezdve csak akkor hagyja abba a vidámkodást egy pillanatra, míg berakok egy cumit a szájába, de ez is csak addig tart, amig egyenes vonalba, iszonyú ügyesen (és továbbra is vidáman) ki nem köpi:)))))
És akkor még nem említettem a műtét előtt álló Pált, aki szintén nem fokozatosan ébred fel, nanáhogy nem.

A műtét az para, főleg, mert arra is, meg előtte egy héttel a vérvételre is éhgyomorra kell majd menni, azaz KAKAÓMENTESEN. Pál a reggeli kakó elfogyasztása nélkül nem kezelhető, azaz majd most kiderül. De jó lesz:(
De nem hergelem magam, nem kell magam hergelnem, nem kellene magam belehergelnem, nem, neeem:)