Na ez egy nehéz téma. a Jogsi már lassan nem is tudom másfél éve megvan, de sehogysem indul el a vezetői karierrem. Most is Fpapa direkte fordítva állt be a Mazdával, és itt ülök, tiszta frusztráltan. Mert el mernék indulni, de 3 gyerekkel??? egyedül????
jaaajmár.
Pedig, ha végiggondolom, nem lehet baj. Mindenki ezt mondja, hogy egy ekkora autóval nem lehet bajunk....de valaki végiggondolta már, hogy mien egy baleseti helyszínelésen résztvenni 3 gyerekkel???? jó hogy nem lesz bajunk...
jaaajmár.
Na mindegy. Egyszercsak elindulok majd....kellene találnom valakit, aki beül mellém 2 hétig minden nap. Már gondolok is valakire az uccából, csakmár most akkor meg kell kérdezni:))))
Tavaszi szünet van, Fx itthon, Pál a soha-benem-záró bölcsiben. Érte lehetne menni autóval, de amikor ezt felvetettem Fxnek, kb így reagált: anya, biztos vagy ebben, nem lesz baj?
jaaaajmár ő is így van ezzel, miért lenne így önbizalmam?????
Fpapa szerint menjek valakivel 10 napig minden nap, és utána mehetek egyedül. Az egyik titokzatos nőrokonunk azért nem mer mellém beülni, mert egyszer már megtette, és nem lett kifejezetten jó vége, a férjem túl elfoglalt, és különbenis idegrohamok kerülgetik, amikor fixálom a gáz/fék/kuplung-helyzetet (mármint elind. előtthogy meik meik pedál, értitek, azt újraés újra jó tisztázni...), Erás barátnőm eltűnt mostanában, pedig eddig ő tette a legtöbbet a vezetési rutinom érdekében....
jaaaajmár:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése