Nnna és másnap a Papi ráment a Ninnáira, autóval.
Mert elől lett hagyva a nagyon király Ninnái, és úgy. A szomszédbácsi szerencsére turbóba megjavította - hiszen a Ninnái fából van, a szomszédFeri Bácsi meg asztalos -, így a kis Pál nem vett észre semmitsem a drámából.
Márcsak azért sem, mert csüt-ön, egy babazsúr levezetéseként Pál elkezdett hányni (egyébként pont abban az öt percben, amikor a szomszédbácsival tartottam harci megbeszélést a kerítésnél - Cukoranyukát egyedülhagyva laza 5 gyerekkel), és ezt kitartóan folytatta sokáig. Annyira sokáig, hogy hívtunk sokmindenkit, Nazimtandr-t, Begyokát, egy nagyonkedves Nőrokont, majnem az ügyeletet. Semmide semmisem maradt meg a kis Pálban, és modanomsem kellhogy azt nem volt egyszerű vele megértetni, hogy a vizet azt szinte cseppenként kellene innia...Lehányta a szőnyeget, Fpapát, engem, Fx-et, behányt a fürdőben, a konyhában, mindenhol.
Aztán elaludt. Akkor már vízhatlan környezetben:)
Másnap jobban lett, akkor én, meg a Fruzsenszka lettünk rosszul.
Jó kis hétvége volt:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése