Egy napra csak egy kalandot, könyörgöm...

Naszóval képzeljétek, hogy miután végül vezettem kicsit reggel, thx to Bandi, hazaértem, és remegő lábakkal (de miéért????) megbeszéltem a gyerekekkel (nr 1gyel és nr3mal, hiszen ugye a bárkivel helyettesíthetetlen, az utolérhetetlen stbstb Pál még ma utoljára bölcsiben volt), hogy akkor irány a játszótér. És éppen kezdtem belemelegedni a pletykálásba a többi anyukával ott, amikor hívtak a bölcsiből, hogy AKKORA KULLANCSOT TALÁLTAK Pál (ki más???) fejében az imént, hogy szeretnék, ha saját felelősségre én venném ki, ők nem merik.
AAAAaaaaaakkorhát irány a bölcsi---nr1gyel és nr2vel együtt----Pál felmarkolása, szokásos út hazafele----otthon kullancs kivesz, vízbe fojt, lefagyaszt, majd kis fáziskéséssel bátty (ő tudja az iesmiket, vagy ha nem tudja-hát megkérdezi nekem) felhívása----kullancs mélyhűtőből kivéve emiatt, felolvaszt, vízből kivesz, agyoncsap, mintavételi dobozba zár, dobozt borítékba tesz.
Megmentőnk, Dóri megérkezését követően irány az Istenhegyi Klinika a kullanccsal, aaaaaaaaaaaaaaaaaztán fogorvos.

És hazaérve lenyírtam még Pál haját, hogy tudjuk figyelni a kullancs helyét.
Nnna ez volt ma. És még a holnap van, ésaztán költözés lesz Ráckevére, juhééé...
Remélem addig már nem lesz nagyobb történés.
Elegem van az ien sűrű napokból. Kezdek az egy napra egy kaland pártján állni. Öregszem?